BH2000. 99

Felelősségbiztosítási szerződés alapján fennálló fizetési kötelezettségnél a késedelmi kamat általános szabályai az irányadóak [Ptk. 301. § (1) és (4) bek., és a korábban hatályban volt 86/1990. (XI. 14.) Korm. r. 1. § (1) bek., 3. §. (1) bek.]. A korlátolt felelősségű társaság felperes tulajdonában álló személygépkocsi 1992. február 14. napján Kiskunlacháza külterületén próbaút közben balesetet szenvedett. A kárt egy vállalat tulajdonát képező Nysa típusú gépkocsi okozta, melynek felelősségbiztosítója az alperes. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 132 781 Ft kártérítést, valamint utána 1992. március 12-től a kifizetésig járó, évi 20%-os késedelmi kamatot. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság döntését megváltoztatta, és a késedelmi kamat mértékét a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresében határozta meg. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak a kamatfizetési kötelezettség mértékére vonatkozó rendelkezését támadta. Jogi álláspontja szerint a peres felek között a perbeli jogviszonyban a gazdálkodó szervezetek egymás közti viszonylatában irányadó mértékű késedelmi kamat nem alkalmazható. Az alperes érdemi felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a peres felek jogszabályban előírt határidőn belül bejelentett, tárgyalás tartására irányuló kérelme hiányában, a Pp. 274. §-a (1) és (2) bekezdéseinek a folyamatban lévő ügyekre is irányadó módosított szabályai szerint tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az alapos. Az alperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést a kamatfizetési kötelezettség mértékének téves meghatározásában jelölte meg [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése]. A Ptk. 360. §-ának (1) és (2) bekezdései úgy rendelkeznek, hogy a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes, a kárért felelős személy helyzetére pedig a szerződés teljesítésében késedelmes kötelezettre irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Ezek között a Ptk. 301. §-ának a perbeli káresemény bekövetkezése idején hatályban volt (4) bekezdése lehetővé tette, hogy gazdálkodó szervezetek, gazdasági tevékenység folytatására jogosult más jogi személyek és ilyen tevékenységre jogosult magánszemélyek egymás közötti viszonyában a fizetési késedelem jogkövetkezményeiről jogszabály eltérően rendelkezhessen. E felhatalmazás alapján a 86/1990. (XI. 14.) kormányrendelet (a továbbiakban: R.) 1. §-ának (1) bekezdése a gazdálkodó szervezetek [Ptk. 685. § c) pont], a gazdasági tevékenység folytatására jogosult más jogi személyek és ilyen tevékenységre jogosult magányszemélyek egymás közötti viszonyában a késedelmi kamat mértékét - ha a felek magasabb mértékben nem állapodtak meg - a jegybanki alapkamat kétszeres szorzatában határozta meg. Az R. 3. §-ának (1) bekezdése kimondta, hogy ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit a hatálybalépése után kötött szerződésekre kell alkalmazni. A késedelmi kamat mértékére vonatkozó általános szabályt a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése tartalmazza. A Ptk. 301. §-ának (4) bekezdése adott felhatalmazást a kormány részére a kivételes szabály megalkotására. Ebből az is következik, hogy az R.-ben foglaltakat - mint kivételes rendelkezéseket - a jogalkalmazásban nem lehet kiterjesztően értelmezni. Az eltérő szabályozás indokaival és célkitűzésével összhangban álló helyes értelmezéshez ugyanakkor az R. 1. §-ának (1) bekezdésében és a 3. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat együttesen szükséges figyelembe venni. Ennek eredményeként az állapítható meg, hogy - kérelemre - a gazdálkodó szervezetek gazdasági tevékenységét érintő szerződésekkel összefüggésben jogosult és köteles a bíróság a késedelmi kamat mértékét - ha a felek magasabb mértékben nem állapodtak meg - a jegybanki alapkamat kétszeres szorzatában meghatározni. Ezért tévedett a másodfokú bíróság, amikor a perben úgy foglalt állást, hogy a felperes a jegybanki alapkamat kétszeresére tarthat igényt. A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozva, az adott keretben az elsőfokú ítéletet hagyta helyben. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 20.127/1998. sz.)