BH2000. 104

A közút kezelője felróhatóság hiányában nem felelős az általa kezelt utakon bekövetkező balesetek kárkövetkezményeiért, és ezek elhárítása céljából nem köteles felelősségbiztosítást kötni [1988. I. tv. 34. § (1) és (5) bek., 35. §, Ptk. 339. § (1) bek., 559. § (1) bek.]. Módosított keresetében a felperes az alpereseket egyetemlegesen 2 225 000 forint és ennek kamatai megfizetésére kérte kötelezni. A tényállás szerint a felperes 1992. október 7-én az I. r. alperes kezelésében lévő belterületi közúton egy előre nem észlelhető olajfolton a személygépkocsijával megcsúszott, a gépkocsi a védőgáton át a zárt villamossínekre borult, és súlyosan megrongálódott. Az alperesek és a beavatkozó a kereset elutasítását kérték. Az elsőfokú bíróság ítéletével az I. r. alperest kötelezte a 2 225 000 forint és ennek kamatai megfizetésére. A II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította. A döntés indokolása szerint az I. r. alperes jogelődje (a továbbiakban: I. r. alperes) a közutak gondozására, tisztántartására létrehozta ugyan a II. r. alperest, rendelettel szabályozta is a teendőit, a Ptk. 339. §-a (1) bekezdésének szoros értelmezése szerint azonban éppen ezért nincsen károkozó magatartása, felelőssége ugyanis nem a konkrét úttisztítással függ össze. Az elsőfokú bíróság jogi okfejtése szerint "..... a rendeletalkotásban, illetőleg a vállalatra hárított kötelezettségek körének kialakításában rejlik az a mulasztás, amely a Ptk. 339. §-a szerinti felelősséget eredményezi". Az indokolás szerint a II. r. alperes nem tanúsított felróható magatartást vele szemben, ezért a keresetet el kellett utasítani. Az ítélet ellen a felperes és az I. r. alperes fellebbezett. A felperes fellebbezése a perköltség összegének a felemelésére, az I. r. alperes fellebbezése pedig a kereset elutasítására irányult. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését megváltoztatta, és a keresetet az I. r. alperessel szemben elutasította. Miután az elsőfokú bíróság ítélete a II. r. alperest érintően első fokon jogerőre emelkedett, a másodfokú bíróság azt vizsgálta, hogy a felperes balesetével okozati összefüggésben fennáll-e az I. r. alperes felróható magatartása. A peradatok alapján tényként állapította meg, hogy az I. r. alperes a közterületekre vonatkozó köztisztasági tevékenység ellátására jogszabályt alkotott, az ebben foglaltak végrehajtására szakvállalatot hozott létre, meghatározta ennek feladatkörét, a II. r. alperessel évenként megkötött vállalkozási szerződésben pedig konkrétan, részletesen megszabta a szakvállalat teendőit. Megrendelőként megfelelően ellenőrizte is a szakvállalat működését. Mindezek alapján a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az I. r. alperes bizonyította a vétlenségét. A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Hivatkozása szerint az I. r. alperes intézkedései nem voltak alkalmasak arra, hogy a perbeli és az ehhez hasonló típusú károk ne következhessenek be. Még óránkénti ellenőrzés mellett is előfordulhat, hogy a személygépkocsi a néhány perccel korábban kifolyatott olajfolton elcsúszik. Véleménye szerint az I. r. alperestől elvárható, hogy felelősségbiztosítást kössön a perbeli károk megtérítésére. Az I. r. alperes felelősségét nem menti az a tény, hogy a II. r. alperes rendelkezik ilyen típusú felelősségbiztosítással. Hivatkozása szerint tévedett a másodfokú bíróság, amikor a Ptk. 350. §-ának (1) és (2) bekezdései, valamint 348. §-ának (1) bekezdése alapján nem állapította meg az I. r. alperes kárfelelősségét. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott, a jogerős ítélet nem jogszabálysértő. A Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében foglaltakból következően a felülvizsgálati eljárásnak kizárólag az a rendelkezés a tárgya, amellyel a másodfokú bíróság a felperesnek az I. r. alperessel szembeni keresetét elutasította. Nem tévedett a másodfokú bíróság, amikor a jogvita elbírálásánál az I. r. alperes jogszabályi kötelezettségeiből indult ki. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (Ktv.) 34. §-ának (1) bekezdése szerint a közút kezelője köteles gondoskodni arról, hogy a közút a biztonságos közlekedésre alkalmas.... legyen. A törvényhely (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a közút tisztán tartásáról a közút kezelője gondoskodik. A Ktv. 35. §-a szerint az út kezelője a kezelői kötelezettségének megszegésével okozott kárt a polgári jog általános szabályai szerint köteles megtéríteni. A fentiek szerinti törvényi rendelkezésekből egyértelműen megállapítható a közút kezelőjének a kötelezettsége: ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a kezelői kötelezettségének nem személyesen kell eleget tennie. Az I. r. alperes esetében ez egyébként fizikai képtelenség is. A másodfokú bíróság teljes mértékben helyesen ítélte meg azt, hogy az adott esetben az út kezelőjeként mi volt általában is elvárható az I. r. alperestől: a jogszabályi rendelkezéseken túl a szükséges személyi és tárgyi feltételekkel rendelkező szakmai gazdasági szervezet létrehozása, e szervezet teendőinek részletes meghatározása és tevékenységének szükség szerinti ellenőrzése. Miután mindezt megtette, nincsen olyan felróható magatartása, amely a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerinti kárfelelősségét megalapozza. Téves a felperesnek az az álláspontja, amely szerint az I. r. alperes terhére róható, hogy az általa kezelt utakon bekövetkező balesetek kárkövetkezményeinek elhárítása céljából nem kötött felelősségbiztosítást. A közút kezelőjének ilyen jogszabályi kötelezettsége nincsen. A Ptk. 559. §-ának (1) bekezdése szerinti felelősségbiztosítás sem jelentené azt, hogy a felperes a kárát a biztosítóra háríthatná. Felelősségbiztosítási szerződés alapján ugyanis a biztosított követheti, hogy a biztosító a szerződésben meghatározott mértékben mentesítse őt az olyan kár megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint felelős. Felelősségbiztosítás esetében tehát a másnak kárt okozó személy a biztosított, nem pedig a károsult. Miután a felperes káráért jogszabály szerint az I. r. alperes nem felelős, a biztosítónak sem lenne helytállási kötelezettsége. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság jogszabályoknak megfelelő ítéleti rendelkezését hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. V. 20.823/1997. sz.)