BH2000. 153

A kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontja a biztosítási szerződés alapján érvényesített kárigény esetén [Ptk. 301. § (1) bek., 302. §, 360. § (1) és (2) bek., 58/1991. (IV. 13.) Korm. r. 7. § (6) bek.]. A felperest 1991. október 4. napján "idegen hibás" közúti baleset érte. Ennek során a jobb oldali lábszárcsont térdízületi bütykeinek törését, bal lábszárcsonttörést, agyrázkódást és repesztett fejsérülést szenvedett el. Ezek következtében maradandó fogyatékosságként a bal comb izomzatának sorvadása, a bal alsó végtag rövidülése, a bal térdízület mozgáskorlátozottsága, elfajulása és csökkent terhelhetősége maradt vissza. Az alperes - mint a károkozó felelősségbiztosítója - 1992. évben, három részletben, összesen 147 726 Ft vagyoni, majd 1993. február 4-én 450 000 Ft nem vagyoni kártérítést fizetett a felperesnek, ezt meghaladóan a peren kívüli teljesítéstől elzárkózott. Ezért a felperes keresetében további 550 000 Ft nem vagyoni kár megfizetésére kérte kötelezni az alperest, továbbá járadékigényt is érvényesített vele szemben. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek további 550 000 Ft nem vagyoni kártérítést, valamint ennek 1992. október 4-től a kifizetésig járó, évi 20%-os kamatát. Emellett elbírálta a felperes járadékigényét is. A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság döntését a per főtárgya tekintetében helybenhagyta, a kamatfizetés kezdő idejére vonatkozó rendelkezést azonban megváltoztatta, és azt 1995. április 1. napjában határozta meg. Kifejtette, hogy a felperes indokolatlanul késedelmeskedett igénye érvényesítésével, mert csak 1995-ben terjesztette elő keresetét, bár 1992-ben - az alperes részteljesítései alkalmával - már tisztában kellett lennie azzal, hogy a biztosítótól peren kívül további teljesítés nem várható. Ezért az alperes kamatokban való marasztalására csak a keresetlevél benyújtását megelőző hat hónaptól kezdődően látott lehetőséget. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben csak a kamatfizetés kezdő idejére vonatkozó rendelkezést támadta, és kérte annak hatályon kívül helyezését, valamint az elsőfokú bíróság ítéletének e részben történő helybenhagyását. Rámutatott, hogy nem járadék- és nem gyermektartásdíj-igényt érvényesített az alperessel szemben, ezért a kamatfizetési kötelezettség kezdő ideje nem térhet el a kár bekövetkeztének idejétől. Az alperessel folytatott levelezésre, valamint az elhúzódó rokkantnyugdíjazási eljárásra figyelemmel vitatta azt is, hogy igénye érvényesítésével késedelmeskedett volna. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezésének hatályban tartására irányult. Utalt a gépjárművek kötelező felelősségbiztosításáról szóló 58/1991. (IV. 13.) Kormányrendelet (a továbbiakban: R.) 7. §-ának (6) bekezdésére, mely szerint a károsult a követelését a káresemény bekövetkezésétől számított 30 napon belül köteles bejelenteni a biztosítónak, mely határidő elmulasztása esetén a késedelmes teljesítés jogkövetkezményei nem alkalmazhatók. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a peres feleknek a tárgyalás jogszabályban előírt határidőn belül bejelentett tartására irányuló kérelme hiányában, a Pp. 274. §-ának (1) és (2) bekezdéseinek a folyamatban lévő ügyekre is irányadó módosított szabálya szerint tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az alapos. A felperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést a kamatfizetési kötelezettség kezdő idejének téves meghatározásában jelölte meg [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése]. A Ptk. 360. §-ának (1) és (2) bekezdései úgy rendelkeznek, hogy a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes, a kárért felelős személy helyzetére pedig a szerződés teljesítésében késedelmes kötelezettre irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A Ptk. 301. §-ának a baleset bekövetkezése idején hatályban volt (1) bekezdése értelmében pénztartozás esetében a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles húsz százalék kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes volt. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti. A törvény idézett rendelkezéseiből okszerűen az következik, hogy a kamatfizetési kötelezettség a pénztartozás késedelmes teljesítésének felróhatóságtól független, objektív jogkövetkezménye, amelynek beállása szempontjából közömbös, hogy a jogosult az elévülési időn belül mikor terjesztette elő keresetét a bíróságon. A jogszabály előírása szerint a késedelmikamat-fizetési kötelezettség még akkor is beáll, ha a kötelezett a késedelem alól kimentette magát. Ebből az következik, hogy alóla a kötelezett csak akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy maga a jogosult is késedelemben volt. Ez azonban a Ptk. 302. §-a szerint csak akkor valósul meg, ha a szerződésszerűen felajánlott teljesítést nem fogadja el, elmulasztja azokat az intézkedéseket vagy nyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kötelezett megfelelően teljesíteni tudjon, vagy a nyugtát nem állítja ki, illetőleg az értékpapírt nem adja vissza. A keresetlevél késedelmes benyújtása azonban e tényállások között nem szerepel, így ahhoz ilyen jogkövetkezmény nem fűződhet. A kötelezettnek ugyanis a káresemény bekövetkezésétől az elévülési idő lejártáig folyamatosan számolnia kell azzal, hogy a jogosult követelését teljes terjedelmében ki kell elégítenie. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében helyesen hívta fel az R. 7. §-ának (6) bekezdését, amely kimondja, hogy a károsult a követelését a káresetet követő harminc napon belül köteles bejelenteni a biztosítónak. A határidő elmulasztása esetén - kivéve, ha a károsult bizonyítja, hogy az önhibáján kívül történt - a késedelmes teljesítés jogkövetkezményei a biztosítóval szemben nem alkalmazhatók. Ez a szabály azonban nem a keresetlevél késedelmes előterjesztése, hanem a követelés biztosítónak történő késedelmes bejelentése esetére állapít meg jogkövetkezményt. Ez utóbbi azonban a perbeli esetben nem állapítható meg, és erre maga az alperes sem hivatkozott. Ezért ilyen ok miatt a kamatfizetési kötelezettség alól nem mentesülhet. A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályon kívül helyezte és ebben a keretben a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozott. Ezáltal a felperes a fellebbezési eljárásban teljes egészében pernyertessé vált. A pernek ebben a szakaszában azonban a késedelmi kamat olyan járuléknak minősült, melyet a fellebbezési értéknek és a perköltség alapjának a számítása során figyelmen kívül kellett hagyni. Ezért a jogerős ítélet e részének hatályon kívül helyezése a másodfokú perköltség összegére nem volt kihatással. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 20.960/1998. sz.)