BH2000. 249

A biztosító szolgáltatásának esedékessége a betöréses lopással, rablással megvalósuló biztosítási eseményekkel kapcsolatos helytállási kötelezettsége esetén [Ptk. 5. § (1)-(2) bek., 200. § (1) bek., 207. § (1) bek., 298. § a) pont, 536. § (1) bek., 548. §, 553. § (1) bek.]. Az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett rendelkezése szerint az alperes köteles megfizetni a felpereseknek a perbeli nyaralóingatlanban 1992. december 14-15. napjai között elkövetett betöréses lopás mint biztosítási esemény alapján 170 000 Ft biztosítási összeget. Emellett marasztalta az elsőfokú bíróság az alperes biztosítót ennek 1993. január 15-től a kifizetésig járó, évi 20%-os kamatában is. A másodfokú bíróság az alperesnek csak a kamatfizetés kezdő idejét támadó fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság erre vonatkozó döntését helybenhagyta . A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet tartalmilag annak hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kamatfizetés kezdő idejének az elkövetők ellen indult büntetőeljárás jogerős befejezéséhez történő kötése iránt. Utalt a Vagyonbiztosítási Szabályzat 2. pontjára, mely szerint a biztosító fizetési kötelezettsége teljesítéséhez hatósági határozat - álláspontja szerint ezen belül jogerős bírói ítélet - bemutatását is kérheti, mely esetben annak beérkezésétől számított 15 napon belül köteles teljesíteni. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az alperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést a kamatfizetési kötelezettség kezdő idejének téves meghatározásában jelölte meg [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése]. A perben nem vitás tényállás szerint a felek között a Ptk. 536. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 548. §-a által szabályozott vagyonbiztosítási szerződés jött létre. Az alperes a biztosítási esemény megvalósulását és ennek alapján fizetési kötelezettsége fennállását elismerte. A felülvizsgálati eljárásban abban a kérdésben bontakozott ki jogvita, hogy a biztosítási összeg mikor vált esedékessé, és azzal az alperes késedelembe esett-e. A Ptk. 298. §-ának a) pontja úgy rendelkezik, hogy a kötelezett késedelembe esik, ha a szerződésben megállapított vagy a szolgáltatás rendeltetéséből kétségtelenül megállapítható teljesítési idő eredménytelenül eltelt. Ezen általános rendelkezéshez képest a biztosítási szerződésekre vonatkozó különös szabályok között a Ptk. 553. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy ha a biztosítási esemény bekövetkezik, a biztosító a szabályzatban megállapított időn belül köteles szolgáltatását teljesíteni. A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a felek szerződésük tartalmát szabadon határozhassák meg, és ennek során a jogszabály kötelező alkalmazást nem igénylő rendelkezéseitől is eltérhessenek. A peres felek e jogukkal éltek, amikor megállapodásukban az alperesnek a Ptk. 553. §-ának (1) bekezdése által is felhívott Vagyonbiztosítási Szabályzatát ügyleti feltétellé emelték. Ebből az következik, hogy azt a biztosítási szerződés részévé tették, és a jogügylet teljesítéséből származó jogvitájukat elsődlegesen az abban foglalt szabályok alkalmazásával kellett elbírálni. Az alperes Vagyonbiztosítási Szabályzatának VII/4. pontja értelmében a biztosító szolgáltatási kötelezettsége a kárbejelentést követő 15 napon belül esedékes. Ha azonban a biztosított igazoló okiratot (VII/2. pont) köteles bemutatni, e határidőt attól a naptól kell számítani, amikor az utolsó irat a biztosítóhoz beérkezett. A szabályzat VII/2. pontja ugyanis feljogosítja a biztosítót, hogy fizetési kötelezettségének teljesítéséhez hatósági határozat, költségvetés, számla bemutatását kérhesse. A Ptk. 5. §-ának (1) és (2) bekezdése azonban tiltja a joggal való visszaélést és előírja, hogy a jogokat rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni. A perben nem vitás tényállás szerint a felpereseknek a biztosítási eseményre vonatkozó és a keletkezett kár tételes felsorolását is tartalmazó bejelentése 1992. december 28-án érkezett meg az alpereshez. A biztosító azonban a betöréses lopás időközben elfogott elkövetői ellen indult büntetőeljárás időtartamára a biztosítási összeg megfizetésétől elzárkózott. Ahhoz a szabályzat VII/2. pontjában írott jogával élve jogerős büntetőítélet bemutatását kívánta meg. Ezért a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a biztosító e szerződésben biztosított joga gyakorlása során milyen hatósági határozat bemutatását írhatja elő. Mivel a biztosító e joga a fent kifejtettek szerint a biztosítási szerződésen alapul, tartalmának feltárásához a szerződés értelmezésére vonatkozó szabályok az irányadók. Erről a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a jogügyletben tett nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. Az alperes vagyonbiztosítási szabályzatának VII/2. és VII/4. pontja feljogosítja a biztosítót, hogy kötelezettsége teljesítéséhez valamely "hatósági határozat" bemutatását, illetőleg "igazoló okirat" beérkezését kívánja meg. Helyesen mutatott rá felülvizsgálati kérelmében az alperes, hogy ennek során a biztosító szabadon határozhatja meg, hogy a teljesítéshez milyen hatósági határozat vagy igazoló okirat csatolását írja elő ügyfele számára. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy tetszése szerint és minden korlátozástól mentesen szabhatná meg, hogy a biztosított milyen eljárás eredményeként keletkező iratot köteles csatolni. E jogát ugyanis rendeltetésszerűen, valamint a felek szerződési akaratának megfelelően köteles gyakorolni. Ezért a most vizsgált ügyleti feltétel által meghatározott körbe csak azok a határozatok tartozhatnak, amelyek a szerződés teljesítésére, azaz a szabályzat III. pontjában meghatározott valamely biztosítási esemény bekövetkezésére, valamint az ezzel oki összefüggésben keletkezett kár mértékére vonatkoznak, feltéve, hogy ezekre az ügyfél bizonyítási kötelezettsége kiterjed. Nem kötelezhető a fél olyan okirat vagy hatósági határozat csatolására, mely a biztosítási szerződés teljesítésének körén kívüli eső kérdésre vagy olyan tényre vonatkozik, melynek bizonyítása a perben a szerződési vagy törvény előírása alapján a biztosító kötelezettsége. A jogerős büntetőítélet bemutatásának előírása nem szolgálhatja sem a biztosító és az elkövető (károkozó) viszonylatában fennálló megtérítési igénynek, sem a biztosító időmúlással összefüggő gazdasági érdekének, sem pedig a kamatfizetési kötelezettség alóli mentesülésnek a céljait, mert ez sem a felek akaratával, sem pedig a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével nem egyeztethető össze. A betöréses lopással, rablással és egyéb bűncselekményekkel megvalósuló biztosítási eseményekkel kapcsolatos helytállási kötelezettség szempontjából a biztosító számára közömbös, hogy ki volt az elkövető és annak büntetőjogi felelősségre vonása megtörtént-e. Ezért a felperesek ilyen adatot tartalmazó hatósági határozat bemutatására nem voltak kötelezhetőek. A büntetőeljárás lefolytatásának célja ugyanis nem a biztosítási esemény bekövetkezésének, valamint a biztosítási összeg nagyságának a meghatározása, hanem az elkövető kilétének felkutatása, majd annak büntetőjogi felelősségre vonása. Emiatt az alperes fizetési kötelezettsége teljesítésének nem volt előfeltétele a jogerős büntetőítéletben foglalt adatok ismerete. Ezért annak nem volt kihatása a biztosító szolgáltatásának esedékessé válására. Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy ettől eltérő esetben lényegesen hátrányosabb helyzetbe kerülnének azok a károsultak, akiknek ügyében az elkövető ismertté válik, mert ők minden esetben csak a büntetőeljárás jogerős befejezése után juthatnának hozzá a biztosítási összeghez, míg az ismeretlen elkövető által okozott károk a kárbejelentést követő 15 nap elteltével megtérülnek. A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 21.635/1998. sz.)