BH1999. 114.

A biztosítási szerződés megkötésekor a biztosítottat tájékoztatási kötelezettség terheli az egészségi állapotával kapcsolatban (Ptk. 540. §). A másodfokú bíróság - a kiegészítő bizonyítás lefolytatását követően meghozott ítéletével - helybenhagyta az elsőfokú bíróságnak a Ptk. 540. §-a (3) bekezdésére alapított ítéletét, amellyel elutasította a felperes 180 000 forint megfizetése iránti kereseti kérelmét. A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában megállapította, hogy K. Gy, biztosítottnak 1992. április 2-án, a CSÉB-M. biztosítási szerződés megkötésekor, illetőleg az ajánlat megtételekor tudnia kellett, "hogy betegségben szenved". Ezt a tényt mint az alperes által lényegesnek tartott körülményt közölnie kellett volna. Annak a körülménynek, hogy a betegség milyen súlyú volt, illetőleg hogy a biztosított annak súlyosságát a nyilatkozata megtételekor ismerte-e, az említett szerződési kötelezettség szempontjából nem volt relevanciája. Azzal, hogy néhai K. Gy. a szerződés megkötésekor az egészségi állapotára, a gyógykezelésére vonatkozó közlési kötelezettségének nem a valóságnak megfelelően tett eleget, olyan lényeges körülmény következett be, amelynek következtében az alperes felelőssége nem áll be. A másodfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet; ebben a támadott ítéletnek a keresete szerinti megváltoztatásával kérte az alperes marasztalását. Sérelmezte azt az ítéleti megállapítást, hogy volt férje a szerződés megkötésekor lényeges körülményt hallgatott el, közlési kötelezettségének nem tett eleget. Hangsúlyozta, hogy a biztosítási szabályzat 25. pontjában foglalt feltételek egyértelmű rendelkezést tartalmaznak abban a vonatkozásban, hogy a biztosított akkor jogosult az ott megjelölt szolgáltatásokra, ha a társadalombiztosítási határozatban a nyugdíjbiztosítás kezdeteként megjelölt napon életben volt, és a CSÉB M. biztosítása hatályban volt. A perbeli esetben mindkét feltétel fennállott, ezt azonban az eljárt bíróság nem értékelte. Előadta, hogy a szerződéskötéskor eljáró alperesi képviselő jól ismerte az elhunytat, így megfelelő ismeretei voltak vele kapcsolatban. A sablonszerűen felsorolt feltételek és a szükséges okiratok kitöltése félrevezető jellegű, és nemegyszer - úgy ahogy az adott esetben is - olyan rovat is kitöltésre került, amelynek kitöltésére nem került volna sor, ha az érintett felet tájékoztatják, vagy arról nyilatkoztatják. Fenntartotta azt a korábban kifejtett jogi álláspontját, hogy az elhunytnak - éppen idült alkoholizmusa miatt - nem volt betegségtudata. A Legfelsőbb Bíróság a peres felek hozzájárulása alapján - a Pp. 274. §-ának (4) bekezdésére utalva - a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el, és ennek során megállapította, hogy az nem alapos. A perben nem vitás tényállás szerint K. Gy. 1992. április 2-án Csoportos Élet-, Baleset és Betegségbiztosítás egyéni fizetésű szerződéshez ajánlat (belépési nyilatkozat) elnevezésű nyomtatványt töltött ki, utalva ebben az előzménybiztosítás kezdetére és díjára, elismertre, hogy a biztosítási szerződés feltételeit ismeri és elfogadja. Kijelentette, hogy a szabályzatban foglalt feltételeknek megfelel, mivel - egyéb feltételek megléte mellett - nincs keresőképtelen állományban, nem beteg, baleset vagy betegség címén nem részesül szolgálatmentességében. Ugyanezen a napon ajánlatkiegészítő nyilatkozatban rögzítette, hogy nem áll orvosi kezelés alatt. A biztosított 1993. május 22-én II. csoportú rokkantnyugdíjas lett, majd 1993. július 2. napján elhalálozott. Az elsőfokú eljárásban beszerzett orvos szakértői vélemény megállapította, hogy K. Gy. a CSÉB biztosítás (szerződés) aláírásakor már beteg volt; a korábbi betegségei összefüggésbe hozhatók bekövetkezett halálával. A fentieket alátámasztotta a leszázalékolásával kapcsolatosan keletkezett és a bíróság által beszerzett iratok tartalma is. A Ptk. 540. §-ának (1) bekezdése szerint a biztosított a szerződéskötéskor köteles a biztosítás elvállalása szempontjából lényeges minden olyan körülményt a biztosítóval közölni, amelyeket ismert vagy ismernie kellett. A biztosító írásban közölt kérdéseire adott, a valóságnak megfelelő válaszokkal a fél közlési kötelezettségének eleget tesz. A kérdések megválaszolatlanul hagyása egymagában nem jelenti a közlési kötelezettség megsértését. Ugyanezen szakasz (3) bekezdése értelmében a közlésre, illetőleg a változás bejelentésére irányuló kötelezettség megsértése esetében a biztosító kötelezettsége nem áll be, kivéve ha bizonyítják, hogy az elhallgatott vagy be nem jelentett körülményt a biztosító a szerződéskötéskor ismerte, vagy az nem hatott közre a biztosítási esemény bekövetkezésében. K. Gy. az 1992. április 2-án kelt nyilatkozatában egyértelműen állította, hogy a biztosítási ajánlat tételének időpontjában nem áll orvosi kezelés alatt. Ezzel szemben a peradatok egyértelműen alátámasztják, hogy 1990-től krónikus alkoholizmusban szenvedett, és ennek következtében többek között magas vérnyomás miatt kezelték. 1991. április 1-jén már a szenvedélybetegség talaján kialakult májzsugor betegségben szenvedett. E ténnyel ellentétes nyilatkozat független a betegségtudat kialakulásától, ezért az alperes megalapozottan hivatkozott mentesüléseként a Ptk. 540. §-ának már idézett rendelkezésére. A Legfelsőbb Bíróság a fentiek alapján megállapította, hogy a másodfokú bíróság a per adatainak okszerű mérlegelésével [Pp. 206. § (2) bek.], alappal hozta meg támadott döntését; a kérelmező által állított jogszabálysértés nem állapítható meg. Ebből következően a Legfelsőbb Bíróság a támadott határozatot a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 21.707/1997. sz.)