BH1999. 164.

A betörés elleni biztosítás körében biztosítási esemény akkor valósul meg, ha a tettes a lezárt helyiségbe erőszakkal, illetőleg hamis vagy lopott kulccsal hatol be. A le nem zárt helyiségbe való behatolásból eredő kárért a biztosító helytállási kötelezettséggel nem tartozik [Ptk. 556. § (1) bek.]. A felperes 1990. december 29-től 1991. február 15. napjáig előzetes letartóztatásban volt. Ezen idő alatt a tulajdonában álló lakóingatlanába ismeretlen személyek betörtek, és onnan különböző vagyontárgyakat tulajdonítottak el. A behatoláskor megsérült ablakok kitört üvegeit a felperes nem javíttatta meg. 1991. február 19. napján Családi Otthon Biztosítást kötött az alperessel az ingatlanra. A kockázatviselés kezdete 1991. február 20-a volt. A felperes először 1991. július 26. napjáig, majd július 31-től október 2-ig kórházi kezelés alatt állt. Ezalatt ismeretlen tettesek további két betöréses lopást követtek el, amelynek során onnan további ingóságokat tulajdonítottak el. Az elkövetők személyének felderítésére indult nyomozati eljárás nem vezetett eredményre. A felperes keresetében - a vagyonbiztosítási szerződés teljesítése jogcímén - az eltulajdonított ingóságai értékének megtérítése iránt támasztott igényt az alperessel szemben. A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság keresetnek részben helyt adó ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét teljes terjedelmében elutasította. A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai, különösen a felperesnek a nyomozás során, valamint a perben tett nyilatkozatai, és a rendőrségi helyszíni szemle tapasztalatai alapján megállapította, hogy a keresetben megjelölt betöréses lopások elkövetése idején a felperes lakóháza nem volt megfelelően lezárva, mert azon a korábbi behatolás okozta sérüléseket nem javították ki. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy nem valósult meg biztosítási esemény, így az alperes teljesítési kötelezettségének szerződésben előírt feltételei nem következtek be. Emiatt az alperes marasztalására nem látott lehetőséget. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet tartalmilag annak hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása és az alperesnek a felemelt kereset szerinti marasztalása iránt. Ebben előadta, hogy a korábbi betörés alkalmával megsérült nyílászárók helyreállításáról részben a helyszín biztosítása, részben pedig anyagi lehetőségek hiányában nem gondoskodott. Kifejtett álláspontja szerint a kijavítást a további károk megelőzése érdekében az alperesnek kellett volna elvégeztetnie. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a peres felek hozzájárulása alapján a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése értelmében tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az nem alapos. A perben nem vitás tényállás szerint a felek között 1991. február 19. napján, a Ptk. 536. §-ának (1) bekezdése által szabályozott vagyonbiztosítási szerződés jött létre. Ennek megkötése során, a felek - élve a Ptk. 200. §-ának (1) bekezdésében biztosított jogukkal - közös megegyezéssel ügyleti feltétellé tették az alperes Családi Otthon Biztosítás Ingóbiztosítási Szabályzatát is. Ennek III. fejezete III/14. pontja a biztosítási események közé sorolja a betöréses lopást is. Kimondja azonban, hogy ez akkor valósul meg, ha a tettes a lezárt helyiségbe erőszakkal, illetőleg hamis vagy lopott kulccsal hatol be. A másodfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján helyesen állapította meg, hogy a felperes lakóháza az 1991. február 20-át követő betörések alkalmával nem volt lezárva, mert a felperes nem javította ki azokat a sérüléseket, amelyek a korábbi betörések alkalmával keletkeztek. Ezt a tényt egyébként a felperes a felülvizsgálati kérelmében is beismerte. Helyest ezért a másodfokú bíróságnak az a következtetése, hogy a keresetben megjelölt betörések nem minősülnek biztosítási eseményeknek, ezért nem váltották ki az alperes teljesítési kötelezettségét. E jogkövetkezmény levonása szempontjából közömbös, hogy a biztosított helyiség lezárására milyen ok miatt nem került sor. Az sem lehet vitás, hogy ez a perbeli esetben a felperes kötelezettsége lett volna, így ennek elmaradását is az ő terhére kellett figyelembe venni. Az alperesre ilyen irányú kötelezettség sem a biztosítási szerződés előírása, sem pedig jogszabály rendelkezése alapján nem hárult. A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 23.300/1997. sz.)