BH1999. 304.

A biztosítási szerződés értelmezésénél ügyleti feltételként a biztosítási szabályzatot figyelembe kell venni [Ptk. 200. §, 1. bek., 207. § (1) bek., 536. § (1) bek. és 548. §]. A felperes D.-n könyv-játék-ajándékbolt, valamint videokölcsönző vállalkozást vezet. Ezzel kapcsolatban 1996. március 13. napján olyan vállalkozói vagyonbiztosítást kötött az alperesnél, mely szállítmánybiztosítási részelemet is tartalmazott. Tevékenysége során 1996. május 30. napján Budapesten járt anyagbeszerzés céljából, ahol különböző árukat (játék, ajándék, könyv stb.) vásárolt az üzlete számra. Ezeket az Opel Astra Caravan típusú személygépkocsijában helyezte el, majd letakarta. Ezt követően a tulajdonában álló, de az édesanyja által használt budapesti lakás előtti parkolóban a járművet leállította, azt lezárta, riasztóberendezését bekapcsolta. Ezután ott megszállt, mert másnap üzleti tárgyalása volt tankönyv ügyben, amelyek forgalmazása ugyancsak üzleti körébe tartozott. Másnap reggel azt észlelte, hogy a gépkocsit, valamint a benne hagyott és 200 000 Ft értéket meghaladó árukészletét ismeretlen személy eltulajdonította. Az elkövető felkutatására indult nyomozási eljárás nem vezetett eredményre. Az alperes az áru elveszésében jelentkező kár megtérítésétől elzárkózott, mert úgy foglalt állást, hogy az nem a szállítás, hanem a közbenső tárolás tartama alatt tűnt el. Ezért a felperes keresetében a vállalkozói vagyonbiztosítási szerződés teljesítése jogcímén 190 000 Ft tőke és kamatai megfizetése iránt támasztott igényt az alperessel szemben. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 190 000 Ft tőkét, valamint utána 1996. július 15-től a kifizetésig járó évi 20%-os kamatot. Kifejtette, hogy a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint a szállítás folyamata az árunak a fuvareszközbe történő berakásával kezdődik és abba beletartoznak az alvás, pihenés célját szolgáló, rövidebb időtartamú, indokolt megszakítások is. Ilyennek fogadta el azt is, hogy a felperes Budapesten megszállt éjszakára. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy a gépjármű és a szállítmány eltulajdonításával a biztosítási esemény megvalósult, aminek alapján az alperes helytállási kötelezettsége beállt, mely alól nem tudta magát kimenteni. A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság döntését - lényegében annak helyes indokai alapján - helybenhagyta. Kiemelte, hogy a szállítás alatti közbenső tárolás csak harmadik személy közreműködése esetén valósul meg. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet tartalmilag az ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása iránt. Részletesen kifejtett jogi álláspontja szerint az éjszakai megszállás és az annak időtartama alatt törtértő parkolás nem tartozik a szállítás fogalmi körébe. Utalt arra is, hogy a felperes az árukészletét az éjszakára leállított gépkocsiban őrizetlenül hagyta, amely kellő alapul szolgálhat a biztosítónak a szerződés teljesítése alóli mentesüléséhez is. A felperes érdemi felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a peres felek hozzájárulása alapján, a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése értelmében tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az alapos. Az alperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést a biztosító helytállási kötelezettségének téves megállapításban jelölte meg [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése]. Mindkét korábban eljárt bíróság helyesen állapította meg, hogy a felek között a Ptk. 536. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 548. §-a által szabályozott vagyonbiztosítási szerződés jött létre. A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a felek szerződésük tartalmát szabadon határozhassák meg, és ennek során jogszabály kötelező alkalmazást nem igénylő rendelkezéseitől el is térhessenek. A peres felek e jogukkal éltek, amikor megállapodásukban ügyleti feltétellé emelték az alperes Vállalkozások Biztosításai Általános Alapbiztosítás Kiegészítő Szállítmánybiztosításának Különös Szabályzatát is. Ennek I.1.1.f pontja a biztosítási események közé sorolja egyebek mellett azt a káresetet is, amely a szárazföldi szállítás közben a szállítmány és szállítóeszköz együttes eltűnéséből keletkezik. A III.3.2.d pont azonban mentesíti a biztosítót annak a kárnak a megtérítése alól, amely a szállítás tartama alatt történt közbenső tároláskor vagy őrizetlenül hagyott szállítmány esetén következett be. A perben a felek között ezen ügyleti feltételek értelmezése tárgyában bontakozott ki jogvita. A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A Szabályzat I.1.1.d pontjában foglalt "szállítás közben" kifejezésen a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint azt a szállítási folyamatot kellett a feleknek érteniük, amely - az áru fel-, le- és átrakását is beleértve - a tárolás helyének elhagyásától a rendeltetés helyére való megérkezéséig tart. A perbeli esetben a felperes nyilatkozataiból egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes Budapesten különböző nagykereskedőktől, különböző telephelyeken, különböző árukat gyűjtött össze, de azokat nem szállította a rendeltetési helyére, hanem a másnapi üzleti tárgyalás érdekében azokat a lezárt, de közterületen magára hagyott gépkocsiban tárolta egy éjszakán át. Ez a tevékenység a nagykerekedőnél történt felrakodástól a rendeltetés helyén történő kirakodásig terjedő, egységes szállítási folyamatot megszakította. Ennek tartama pedig meghaladta az áru beszerzésével és kezelésével, valamint a felperes személyes szükségleteinek kielégítésével indokolható mértéket. Az éjszaka Budapesten töltése és a 200 000 Ft-ot meghaladó értékű árunak a közterületen parkoló gépkocsiban hagyása a felperes szállítástól független üzleti céljait szolgálta, és az alperes által elvállalt kockázatot olyan mértékűre fokozta, amilyennel a biztosítónak a biztosítási szerződés megkötése alkalmával nem kellett számolnia. Ezért erre az alperes felelősségvállalása már nem terjedt ki. A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és helyette a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozva, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 22.774/1997. sz.)