BH1999. 305.

Biztosítási szerződésnél az ajánlati kötöttség alakulása [Ptk. 211. § (1) bek., 213. § (1) bek. 537. § (1) és (2) bek., 567. § (1) bek. és Ptké. 3. § (1) bek., 69. § (1) bek.]. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság keresetet elutasító döntését megváltoztatta, és megállapította, hogy a peres felek között 1994. december 19. napján a TALIZMÁN N-N. 003. elnevezésű életbiztosítás az ajánlatnak megfelelő tartalommal létrejött. Megállapította, hogy a felperes 1994. december 19. napján TALIZMÁN N-N. 003. elnevezésű életbiztosítási szerződés kötésére irányuló ajánlatot tett az alperesnél. Ezen tudomásul vette, hogy az ajánlatot az alperes 30 napon belül bírálja el, és ha ezen idő alatt nem nyilatkozik, a biztosítás az ajánlatban foglalt feltételek mellett létrejön. Az alperes azonban további adatközlésre hívta fel a felperest, akinek házastársa azt 1995. január 5. napján vette át. A másodfokú bíróság rámutatott, hogy az alperes a jogszabály tiltó rendelkezése ellenére, az ügyfél hátrányára tért el az ajánlat visszautasítására a Ptk. 537. §-ának (2) bekezdésében biztosított 15 napos határidőtől. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy az alperesnek csak ezen időn belül lett volna lehetősége az alperes ajánlatának visszautasítására, amelynek hiányában az életbiztosítási szerződés létrejött. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, tartalmilag annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet helybenhagyása iránt. Ebben hangsúlyozta, hogy a felperes ajánlata 1994. december 21-én érkezett meg az ajánlatok értékelésére jogosult vezérigazgatósághoz, amelyhez képest az elutasítás 1995. január 5-én történt átvételére még a 15 napos határidőn belül került sor. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a peres felek hozzájárulása alapján - a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése értelmében - tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az nem alapos. Az alperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést tartalmilag az ajánlat visszautasításából származó jogkövetkezmények téves jogi megítélésében jelölte meg [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése]. A Ptk. 211. §-ának (1) bekezdése, valamint a Ptk. 213. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződést két egybehangzó akaratnyilatkozat, az ajánlat és annak elfogadása hozza létre. Ezen általános szabályokhoz képest a törvény a biztosítási szerződésre nézve további speciális előírásokat tartalmaz. A Ptk. 537. §-ának (1) és (2) bekezdései úgy rendelkeznek, hogy a biztosítási szerződés a felek írásbeli megállapodásával jön létre, az ajánlatot pedig akkor is elfogadottnak kell tekinteni, ha a biztosító arra 15 napon belül nem nyilatkozik. A Ptké. 69. §-ának (1) bekezdése pedig az ajánlattételre is kiterjedően kimondja, hogy a szerződő fél nyilatkozata a biztosítóval szemben akkor hatályos, ha az valamely szervezeti egységének a tudomására jutott. A Ptké. 3. §-ának (1) bekezdése szerint a napokban megállapított határidőbe a kezdő napot nem kell beleszámítani. A Ptk. 567. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a Polgári Törvénykönyv biztosításról szóló XLV. fejezetének rendelkezéséitől a biztosítási szabályzat és a felek szerződése a biztosított, illetőleg a kedvezményezett hátrányára a törvény kifejezett engedélye nélkül nem térhet el. A törvény idézett rendelkezéseire figyelemmel az alperes visszautasítási joga gyakorlására nem a felek által kikötött 30 napos, hanem az ügyfélre kedvezőbb 15 napos határidő irányadó. Ez azon a napon kezdődött el, amikor a felperes ajánlata a biztosító valamely szervezeti egységéhez megérkezett. Az alperes által, a felülvizsgálati kérelem mellékleteként becsatolt ajánlatról az állapítható meg, hogy azt az alperes igazgatósága 1994. december 20. napján érkeztette. Ebből olyan következtetés vonható le, hogy az említett 15 napos jogvesztő határidő ezen a napon kezdődött meg. Ebből a szempontból közömbös, hogy ezt követően azt az alperes mikor és mely szervezeti egységéhez továbbította. Ehhez képest a 15 nap 1995. január 4-én (csütörtökön) járt le. A felperes házastársa pedig az 1995. január 2-án kelt levelet csak ezt követően, január 5-én vette át. Mindebből a másodfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy erre már az életbiztosítási szerződés létrejötte után került sor, így az az ajánlat visszautasítására már nem volt alkalmas. A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 21.450/1998. sz.)