BH1999. 457

Biztosítási díj esedékessége [Ptk. 543. § (1) és (2) bek.]. A Budapesten, 1995. február 14. napján kiállított kötvény szerint a peres felek között tűz- és betöréseslopás-, valamint rablásbiztosítási szerződés jött létre. A megállapodás határozatlan időre szólt, a biztosítási időszakot egy évben, az évforduló napját február hatodikában határozták meg. Az éves díj összege 380 053 Ft volt, melyet a biztosítottnak negyedéves gyakorisággal kellett megfizetnie. Az alperes az 1995. november 6-án esedékessé vált és az 1995. november 6-tól 1996. február 6-ig terjedő időre szóló biztosítási díjat átutalta, azt követően azonban fizetési kötelezettségét nem teljesítette. A felperes az első negyedéves díjrészletről 1996. február 12. napján számlát állított ki, melyen a fizetés határidejét 1996. február 27. napjában jelölte meg és ezt az alperesnek közvetlenül kézbesítette. Ennek eredménytelensége miatt az 1996. március 4. napján kelt és a postai tudakozvány szerint az alperes részére 1996. március 5-én kézbesített ajánlott levélben ismét felszólította őt a teljesítésre, egyben a szerződés megszűnésének, valamint a bírói út igénybevételének határidejét 30 nappal meghosszabbította. Ezt követően 1996. április 4. napján fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperes ellen, melyben az 1996. február 6-tól 1997. február 6-ig terjedő időre szóló biztosítási díj megfizetése iránt támasztott igényt. A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság keresetnek helyt adó döntését részben megváltoztatta és az alperes marasztalását 95 014 Ft-ra és ennek 1996. február 27-től a kifizetésig járó, évi 20%-os kamatára leszállította. Megállapította, hogy a felperes nem bizonyított olyan jogi tényt, mely a fizetési meghagyás benyújtása idején - tehát 1996. április 4-én - az egész évre járó biztosítási díjat esedékessé tette volna. Rámutatott, hogy ennek hiányában ebben az időben a felperes csak annak a negyedévnek a biztosítási díját követelhette volna, amelynek tekintetében az alperes hátralékban volt. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet az ítélet hatályon kívül helyezése és a keresetnek teljes egészében helyt adó elsőfokú ítélet helybenhagyása iránt. Jogi álláspontja szerint a biztosítási díjat a biztosító a teljes biztosítási időszakra - a perbeli esetben egy évre - kalkulálja, amely egységes és oszthatatlan. Hangsúlyozta, hogy az alperes az időközben lejárt díjrészletekkel folyamatosan késedelemben volt. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a peres felek hozzájárulása alapján a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése értelmében tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az nem alapos. A felperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést tartalmilag az éves biztosítási díj lejárt részleteinek téves meghatározásában jelölte meg [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése.]. A Ptk. 543. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében a biztosítási díj esedékességétől számított harmincadik nap elteltével a szerződés megszűnik, ha addig a hátralékos díjat nem fizették meg, és a biztosított halasztást sem kapott, illetőleg a biztosító a díjkövetelést bírósági úton nem érvényesítette. A biztosító a szerződés megszűnését és a bírósági út igénybevételének határidejét további harminc nappal meghosszabbíthatja, ha az esedékességtől számított harminc nap eltelte előtt ennek a körülménynek a közlésével a biztosítottat a fizetésre írásban felszólítja. A törvény idézett rendelkezéseiből okszerűen következik, hogy az esedékes díjfizetés elmulasztása a harmincnapos határidő lejártát követően abban az esetben nem eredményezi a szerződés megszűnését, ha a harminc nap eltelte előtt a biztosító az ismételt mulasztás jogkövetkezményeire való figyelmeztetés mellett, a biztosított fizetésre való írásbeli felszólításával a szerződés megszűnését további harminc nappal meghosszabbítja. Nem eredményezi a szerződés megszűnését a biztosításidíj-fizetés elmulasztása akkor sem, ha a biztosító a díjfizetésre a lejáratot megelőzően halasztást ad, illetőleg követelésével a bírósághoz fordul. A perbeli biztosítási szerződést egyik peres fél sem mondta fel, továbbá az alperes 1996. február 12-én - tehát az első harminc napon belül - halasztást adott, majd ennek lejárta előtti 1996. március 5-én ezt további 30 nappal meghosszabbítottal és ezen határidőn belül díjkövetelését bírósági úton érvényesítette. Ezért mindkét korábban eljárt bíróság helyesen állapította meg, hogy az 1995. február 14-i kötvény kiállításával létrejött biztosítási szerződés nem szűnt meg. Ebből mindketten helyesen jutottak arra a következtetésre, hogy az abból származó díjfizetési kötelezettségének az alperes köteles eleget tenni. Arra is helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy a felperest a fizetési meghagyás benyújtása idején még csak az első negyedévre járó díjrészlet illette meg, mert az alperest a biztosítási szerződés alapján részletfizetési kedvezmény illette meg. Figyelmen kívül hagyta azonban, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét már a következő évforduló után hozta meg, amikorra a teljes biztosítási összeg lejárt anélkül, hogy az alperes fizetési kötelezettségének eleget tett volna. Annak pedig sem az első-, sem pedig a másodfokú eljárásban nem volt akadálya, hogy a felperes keresetét az utóbb esedékessé vált részletekkel felemelhesse [Pp. 146. §-ának (1) bekezdése, illetőleg a Pp. 247. §-a (1) bekezdésének b) pontja]. Ezért ekkor az éves biztosítási díj megfizetésére irányuló kereset már nem volt idő előtti, így annak elutasítására ilyen ok miatt nem volt jogi lehetőség. A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és helyette a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozva, az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 22.891/1997. sz.)