BH1999. 506

Biztosítási szerződésben a kedvezményezett születési időpontjának téves megjelölése nem tekinthető részleges érvénytelenségi oknak, mert bizonyítással a tévedés kizárható [Ptk. 206. § (1) bek., 207. § (1) bek., 537. § (1) bek., 560-567. §-ok]. Néhai K. S. 1993. március 11-én CSÉB-M. típusú élet- és balesetbiztosítási szerződést kötött az alperessel. Az ajánlat megtétele alkalmával közölte az alperes megbízottjával, hogy kedvezményezettként testvére gyermekét, K. J. felperest nevezi meg. Annak személyi adatait azonban csak utólag, telefonon közölte az üzletkötővel, és - mint utóbb kiderült - annak születési idejét pontatlanul adta meg. Ezután 1993. május 14-én a biztosított az Omszki-tó vizébe fulladt. Az alperes azonban a biztosítási összeg megfizetésétől elzárkózott, mert úgy foglalt állást, hogy a kedvezményezett személye a felperessel nem azonosítható. Ezért a felperes keresetében a biztosítási szerződés teljesítése jogcímén 450 000 Ft tőke, valamint ennek törvényes mértékű kamata megfizetése iránt támasztott igényt az alperessel szemben. A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság keresetnek helyt adó döntését megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy néhai K. S. a biztosítási szerződés megkötése alkalmával nem létező személyt jelölt meg kedvezményezettként. Álláspontja szerint ez azzal a jogkövetkezménnyel járt, hogy a szerződés részlegesen érvénytelenné vált, és úgy kell tekinteni, mintha kedvezményezett megjelölésére egyáltalán nem került volna sor. Ezért a kereset teljesítésére nem látott lehetőséget. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet az ítélet hatályon kívül helyezése és a keresetnek helyt adó elsőfokú ítélet helybenhagyása iránt. Ebben támadta a részleges érvénytelenséggel kapcsolatos jogi okfejtést, és hangsúlyozta, hogy az elsőfokú eljárás során igazolta: a néhai tartalmilag őt jelölte meg kedvezményezettnek. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a peres felek hozzájárulása alapján, a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése értelmében tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az alapos. A felperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést a kedvezményezett személyi adatainak helytelen megjelöléséből származó jogkövetkezmények téves meghatározásában jelölte meg [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése]. A perben nem vitás tényállás szerint néhai K. S. és az alperes között a Ptk. 560-567. §-ai által szabályozott élet- és balesetbiztosítási szerződés jött létre. A biztosított ebben K. J.-t nevezte meg kedvezményezettként, akinek születési idejét tévesen jelölte meg. Tévedett a másodfokú bíróság, amikor ebből arra a következtetésre jutott, hogy a kedvezményezett nem létező személy, amely kiváltja a részleges érvénytelenség jogkövetkezményét. A biztosított a Ptk. 537. §-ának (1) bekezdésében előírt írásba foglalási kötelezettségének már azzal eleget tett, hogy az írásban megtett ajánlaton a kedvezményezett nevét feltüntette. Ezért ennek hiánya nem vezethet ezen ügyleti feltétel érvénytelenségéhez. A kedvezményezett születési évének pontatlansága miatt azonban személyének felderítése céljából bizonyítási eljárást kellett felvenni, amelynek során a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében a bizonyítás kötelezettsége a felperest terhelte. Ennek során azt kellett vizsgálni, hogy a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel, a biztosított feltehető akarata kinek a kedvezményezetté nevezésére irányult. A lefolytatott bizonyítási eljárás során a BM Lakcímnyilvántartó Hivatal arról tájékoztatta az elsőfokú bíróságot, hogy a biztosított által megadott téves időpontban K. J. nevű személy egyáltalán nem született. Ez alátámasztja azt a körülményt, hogy nem azonos nevű személyek felcserélése, hanem téves adatközlés történhetett. Ezt erősíti meg az a peradat is, hogy a születési időt a néhai telefonon közölte az üzletkötővel, amelynek során gyakori az elhallás. Ugyanakkor az elhunyt élettársa, valamint az alperes üzletkötője tanúvallomásaikban egybehangzóan azt adták elő, hogy K. S. keresztfiát, a testvére gyermekét kívánta kedvezményezetté nevezni. Ezeknek a körülményeknek a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében írott szabályok szerint történő mérlegeléséből aggálytalanul levonható az a következtetés, hogy a perbeli élet- és balesetbiztosítási szerződés kedvezményezettje a felperes volt, aki a biztosított halála miatt sikerrel követelheti annak teljesítését. A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyzete, és helyette a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozva az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 20.883/1998. sz.)