BH2000. 12.

I. A biztosítási szerződés teljesítése jogcímén igényt érvényesítő felet terheli a bizonyítási kötelezettség a tekintetben, hogy a szerződésben meghatározott lényeges körülményváltozás bejelentése elmaradt ugyan, de azt a biztosító a szerződéskötéskor ismerte, vagy az nem hatott közre a biztosítási esemény bekövetkeztében [Ptk. 200. § (1) bek., 540. § (2)-(3) bek., 547. § (1) bek., 550. §, 555. § (1) bek., 556. § (1) és (3) bek., 567. § (1) bek., Pp. 164. § (1) bek.]. II. A biztosított és a kedvezményezett közötti jogviszony rendezetlensége esetén letétbe helyezéssel történő teljesítés elrendelése [Ptk. 287. § (1) bek.]. A felperes megvásárolta az A. C. Kft. eladótól a perbeli Suzuki 1,3 GLX-C típusú személygépkocsit. Az ügyletkötés alkalmával megfizette a vételár 10%-át, a hátralékra pedig 48 havi részlefizetést kapott. Az adásvételi szerződésben a felperes kötelezte magát, hogy a megvásárolt járműre az eladó közvetítésével casco biztosítási szerződést köt a biztosító rt. alperessel. Kikötötték, hogy az ebből származó jogok és kötelezettségek a vételár teljes kiegyenlítéséig, illetőleg az adásvételi szerződés megszűnéséig az eladót illetik, illetőleg terhelik. Úgy rendelkeztek, hogy a biztosító által fizetett kártérítés jogosultja lopáskár esetén közvetlenül az eladó. Előírták, hogy a gépjárművel kapcsolatos káresemény ügyében a vevő köteles eljárni, amelyhez lopáskár esetén az eladó külön írásbeli meghatalmazása szükséges. Az ennek alapján létrejött casco biztosítási szerződésben szerződő félként és díjfizetőként, valamint kedvezményezettként az A. C. Kft. eladót, biztosítottként pedig a felperest tüntették fel. Az ügyletkötés alkalmával a felperes aláírt egy "Nyilatkozat" elnevezésű okiratot, amelyben kijelentette, hogy a járműhöz "az ott felsoroltakon kívül más kulcscsal nem rendelkezik, illetve ha az ott felsorolt kulcsok közül valamelyik elveszne, megsemmisülne, azt 5 napon belül bejelenti az alperesi biztosító kirendeltségénél és beleegyezik, hogy csak a biztosító hozzájárulásával és az általa kijelölt helyen készíthet újabb kulcsot. Kötelezte magát, hogy az említett kulcsokat lopás és részlopás esetén a biztosítónak hiánytalanul átadja, illetve bemutatja. Tudomásul vette, hogy amennyiben e nyilatkozata nem fedi a valóságot, illetve a nyilatkozatban foglalt kötelezettségeit megszegi, az lopáskár bekövetkezése esetén kizárja a biztosítási védelmet". Az alperes casco biztosítási szabályzatának 406. számú záradéka a biztosított kötelezettségévé tette, hogy a gépjármű összes zárát és indítókulcs szerkezetét cserélje ki, ennek megtörténtéig pedig a gépkocsit tartsa zárt helyen, ha az bármely ok miatt rendeltetésszerűen nem zárható le, vagy ha a járműhasználatra illetéktelen személy is képessé válhatott. Ennek elmulasztása esetére pedig kimondta, hogy az a biztosított olyan súlyos gondatlanságaként értékelhető, mely megalapozza a biztosítónak a helytállási kötelezettség alóli mentesülését. A felperes személygépkocsiját 1995. július 5-én éjjel ismeretlen személy eltulajdonította, a felkutatására indult nyomozási eljárás nem vezetett eredményre, ezért azt a rendőrség megszüntette. Az alperes azonban a lopáskár megtérítésétől elzárkózott, mert nyomszakértője megállapította, hogy a felperes által leadott kulcsok egyikén másolásból származó nyomok észlelhetők. Ezért az eladó kárigényét a fent ismertetett mentesülési okra hivatkozással elutasította. Az A. C. Kft. eladó a kerületi bíróság előtt pert indított a felperes ellen a hátralékos vételár megfizetése iránt. Ugyanakkor a biztosítóval kötött casco biztosítási szerződés kedvezményezettjeként nem kívánt eljárást kezdeményezni az alperes ellen. Ezért a felperes módosított keresetében a casco biztosítási szerződés teljesítése jogcímén 1 400 000 Ft tőkének, valamint kamatainak az A. C. Kft. részére történő megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A biztosító ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta. Védekezésében elsődlegesen vitatta a felperes perindítási jogának fennállását, másodlagosan a kulcsmásolásra alapított mentesülési jogára hivatkozott, harmadlagosan pedig a biztosítási szabályzat 7. pontjában meghatározott 1 éves elévülési idő elteltével védekezett. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - a Postabanknál vezetett folyószámlájára - 1 224 532 Ft tőkét, valamint ennek 1995. szeptember 19-től a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát. A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság döntését azzal a módosítással hagyta helyben, hogy az alperes az A. C. Kft. részére bírói letétbe helyezéssel köteles teljesíteni. Kifejtette, hogy a gépjármú ellopásával nem az eladó, hanem a felperes vagyona károsodott abban az esetben is, ha azt részletre vásárolta. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a casco biztosítási szerződés teljesítése jogcímén saját jogán is felléphet az alperessel szemben. Az eladó és a vevő között fennálló és a részletfizetéssel összefüggő elszámolási viszony miatt azonban indokoltnak látta a bírói letétbe helyezéssel való teljesítést. Nem fogadta el az alperes elévüléssel kapcsolatos védekezését, mert megállapította, hogy a felperes csak a kerületi bíróság előtt folyamatban volt perben szerzett tudomást arról, hogy az eladó saját érdekei ellenére és racionális érvekkel alá nem támasztható módon nem kíván igényt érvényesíteni az alperessel szemben. Úgy foglalt állást, hogy eddig az ideig a felperes számára az elévülés nyugodott, ezt követően pedig három hónapon belül keresettel fordult a bírósághoz. Az alperes kulcsmásolásra alapított mentesülésével kapcsolatban rámutatott: az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a felperes a gépkocsi kulcsát felróhatóan maga másolta vagy másoltatta. Kiemelte, hogy ehhez elsődlegesen azt kellett volna igazolni, hogy a kulcs a casco biztosítási szerződés megkötése alkalmával másolástól mentes volt. Álláspontja szerint azonban mindennek nem tett eleget. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet tartalmilag annak hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása iránt. Részletesen megindokolt jogorvoslati kérelmében támadta a felperes perbeli legitimációjával, a bírói letétbe helyezéssel, az elévüléssel, valamint a kulcsmásolás miatti mentesüléssel kapcsolatban kifejtett jogi álláspontot. Utóbb előadta azt is: magánszakértője időközben azt is megállapította, hogy a kulcsmásolásból származó nyomok a kulcson már annak használatát követően keletkeztek. A felperes érdemi felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a peres felek hozzájárulása alapján, a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése értelmében tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az nem alapos. Az alperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést a felperes perbeli legitimációja hiányának, a bírói letét törvényben előírt feltételei hiányának, az elévülés bekövetkezésének, valamint mentesülési joga beállásának figyelmen kívül hagyásában jelölte meg [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálhatói [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése]. A Ptk. 550. §-a úgy rendelkezik, hogy ha a szerződést nem a biztosított kötötte, a biztosított a biztosítóhoz intézett írásbeli nyilatkozattal bármikor a szerződő fél helyébe léphet. A Ptk. 567. §-ának (1) bekezdése értelmében a biztosításról szóló fejezet rendelkezéseiből a biztosítási szabályzat és a felek szerződése a biztosított, illetőleg a kedvezményezett hátrányára a törvény kifejezett engedélye nélkül nem térhet el. A törvény idézett rendelkezéseiből az következik, hogy a felperes - mint biztosított - a keresetlevél benyújtásával - mint a biztosítóhoz intézett írásbeli nyilatkozattal - az A. C. Kft. mint szerződő fél helyébe lépett. Ez a joga a törvény tiltó rendelkezése miatt nem volt korlátozható. E joga gyakorlását követően pedig olyan jogi helyzet alakult ki, amelyben nem tehető vitássá, hogy szerződő félként jogosult a szerződés teljesítésére irányuló per megindítására. Az ügyleti feltételekből következően azonban ez értelemszerűen csak a kedvezményezett javára szóló teljesítésre irányulhat. A Ptk. 325. §-ának (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy a felek írásban egy évnél rövidebb elévülési időben is megállapodhassanak. A Ptk. 326. §-ának (1) bekezdése szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik. Az elévülés eltelte után a Ptk. 325. §-ának (1) bekezdése értelmében a követelést bírói úton érvényesíteni nem lehet. A Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése azonban kimondja, hogy az elévülés nyugszik, ha a jogosult a követelését menthető okból nem tudja érvényesíteni. E jogi helyzethez 1 éves elévülési idő esetén a törvény azt a jogkövetkezményt fűzi, hogy az akadály megszűnésétől számított 3 hónapon belül a jogosult akkor is keresettel fordulhat a bírósághoz, ha az elévülés már eltelt, vagy abból ennél kevesebb idő van hátra. Az alperes ellenkérelmében, valamint fellebbezésében egyaránt hivatkozott az elévülésre, melyet mindkét korábban eljárt bíróság alaptalannak talált. Az elsőfokú bíróság azonban e jogi álláspontját nem indokolta. Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy ez olyan eljárási szabálysértés volt, amely nem tette szükségessé az elsőfokú eljárás megismétlését. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy ez a körülmény nem zárta el az alperest attól, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét az elévülés kérdésében is megfellebbezze, amint azt ténylegesen is megtette. Ezért ilyen ok miatt az első- és másodfokú eljárás megismétlése szükségtelen. Az alperes casco biztosítási szabályzatának 17. cikke az elévülési időt 1 évben határozza meg, a 7. cikk pedig előírja, hogy a biztosító szolgáltatása a nyomozást megszüntető határozat benyújtását követő 15. napon válik esedékessé. Ezek alapján tényként rögzíthető, hogy az alperes teljesítési kötelezettsége 1995. szeptember 19-én állt be, amelyhez képest az egy év 1996. szeptember 19-én járt le, a felperes pedig 1997. február 19. napján terjesztette elő keresetét az elsőfokú bíróságon. A fent részletesen ismertetett szerződéses konstrukcióban a felperes olyan sajátos jogi helyzetbe került, amelyben kizárólag közvetett módon állt kapcsolatban az alperessel. Az A. C. Kft.-vel kötött adásvételi szerződés alapján az eladó választotta ki, hogy a vevőnek mely biztosítóval kell casco biztosítási szerződést kötnie, annak megkötése során a vevő megbízottjaként járt el, ő szedte be és továbbította a biztosítási díjat, valamint azt is kikötötte, hogy a biztosító csak az ő hozzájárulásával perelhető. Ezt a közvetettséget erősítette az alperes azon magatartása is, hogy a teljesítéssel összefüggő jognyilatkozatait annak ellenére nem a szerződő félhez intézte, hogy ezt számára a Ptk. 547. §-ának (1) bekezdése kötelezően előírta. Ebben a jogi helyzetben a felperes okkal bízhatott abban, hogy az A. C. Kft. mint a biztosítási szerződés kedvezményezettje követelését a biztosítóval szemben is érvényesíti. Csupán az A. C. Kft. 1996. december 6-án, a kerületi bíróság előtti perben tett nyilatkozatából szerzett tudomást arról, hogy az alperes a peren kívüli teljesítést megtagadta, az eladó pedig a kedvezményezett jogán vele szemben nem kívánt fellépni. Ezért számára eddig az elévülés nyugodott, ezt követően pedig 3 hónapon belül keresetét benyújtotta. Ezért az az elévülés miatt nem volt elutasítható. A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a felek szerződésük tartalmát szabadon határozhassák meg, és ennek során a jogszabály kötelező alkalmazást nem igénylő előírásaitól is eltérhessenek. A Ptk. 567. §-ának (1) bekezdése azonban kimondja, hogy a biztosítási szerződésre irányadó rendelkezésektől a biztosítási szabályzat, valamint a biztosítási szerződés a biztosított, illetőleg kedvezményezett hátrányára nem térhet el. A Ptk. 540. §-ának (2) bekezdése értelmében a felek megállapodhatnak, hogy a biztosított és a szerződő fél a szerződésben meghatározott lényeges körülmények változását megfelelő határidőn belül köteles a biztosítónak írásban bejelenteni. Ennek elmulasztásához a Ptk. 540. §-ának (3) bekezdése olyan jogkövetkezményt fűz, hogy a biztosító kötelezettsége nem áll be, kivéve ha bizonyítják, hogy az elhallgatott vagy be nem jelentett körülményt a biztosító a szerződéskötéskor ismerte, vagy az nem hatott közre a biztosítási esemény bekövetkeztében. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdéséből következően ebben a körben a bizonyítási kötelezettség értelemszerűen azt a felet terhei, aki a biztosítási szerződés teljesítése jogcímén érvényesíti igényét . A peres felek a törvény idézett rendelkezése által biztosított jogukkal éltek, amikor mind az ajánlattételkor aláírt Nyilatkozatban, mind pedig a 406. számú záradékban a felperes kötelezettségévé tették, hogy a gépjármű kulcsairól csak az alperes tudtával és az általa megjelölt helyen készítsen másolatot. A Ptk. 567. §-ának (1) bekezdésében foglalt tiltó rendelkezés miatt azonban ehhez a felek szerződésükben nem fűzhetnek a biztosított számára a jogszabályban előírtnál hátrányosabb jogkövetkezményt. Ezért nem köthető ki, hogy valamely bejelentési kötelezettség elmulasztása eleve kizárja a biztosító teljesítési kötelezettségét. Ez ugyanis megfosztaná az ügyfelet annak lehetőségétől, hogy bizonyítsa: az nem hatott közre a biztosítási esemény bekövetkezésében A "Kulcsnyilatkozat"-ban, valamint a 406. számú záradékban meghatározott és a fentiek szerint figyelembe vehető jogkövetkezmények kiváltásához azonban, a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján az alperesnek kell bizonyítania, hogy a felperes az abban foglalt rendelkezéseket megszegte. Ehhez pedig nem elegendő annak igazolása, hogy a felperes által leadott kulcsok egyikén másolási nyomok észlelhetők. Önmagában ebből ugyanis nem vonható le következtetés arra nézve, hogy a másolást mikor és ki végezte vagy végeztette. Az történhetett a felperes birtokba lépését megelőzően az eladónál, valamint a kulcsok leadását követően az alperesnél is. Ezért a perben az alperesnek azt is kétségtelenné kellett volna tennie, hogy ez éppen a felperesnél történt, így az kiváltotta a bejelentési kötelezettségét. E körben azonban az alperes semmilyen bizonyítékot nem jelölt meg. Ennek hiányában pedig a "Kulcsnyilatkozat"-ban, valamint a 406. számú záradékban foglalt hátrányos következmények a felperes terhére nem alkalmazhatók. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt, amelynek során bizonyítás felvételének nincs helye. Ezért a felülvizsgálati kérelem kiegészítéseként csatolt magánszakértői vélemény figyelembevételére már nem volt jogi lehetőség. A Ptk. 555. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a biztosított köteles a kárt tőle telhetően enyhíteni. A Ptk. 556. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a biztosító mentesül fizetési kötelezettsége alól, amennyiben bizonyítja, hogy a kárt jogellenesen a) a biztosított, illetőleg a szerződő fél, b) velük közös háztartásban élő hozzátartozójuk, c) a biztosítottnak a szabályzatban megállapított munkakört betöltő alkalmazottai, illetőleg megbízottai, d) a biztosított jogi személynek a szabályzatban meghatározott tagjai vagy szervei szándékosan vagy súlyosan gondatlanul okozták. A Ptk. 556. §-ának (3) bekezdése szerint ezeket a rendelkezéseket a kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség megszegésére is alkalmazni kell. Az alperes védekezésében utalt arra is, hogy a 406. számú záradék az abban foglalt kötelezettségek megszegését olyan súlyos gondatlanságnak nyilvánítja, mely minden egyéb körülmény vizsgálata nélkül is kellő alapul szolgál a törvény idézett rendelkezése alapján történő mentesüléshez. Ez azonban ugyancsak a Ptk. 567. §-ának (1) bekezdésében írt tilalomba ütközik, mert a törvény szerint a jogellenes, vagy szándékos, vagy súlyos gondatlan magatartás minden esetben a biztosító bizonyításától függő, az ügy körülményeihez kapcsolódó, egyedi vizsgálatot és elbírálást igényel. Ehhez képest a fél hátrányára történő eltérést jelent egy magatartással vagy mulasztással kapcsolatban a biztosítónak a bizonyítási kötelezettség alóli mentesítése és annak minden vizsgálat nélkül történő, a biztosító mentesülését kiváltó súlyos gondatlansággá nyilvánítása. A perbeli esetben azonban a fentiek szerint az alperes még a záradékban foglaltak megszegését sem bizonyította. A Ptk. 287. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a jogosult személye bizonytalan, lakóhelye, illetőleg székhelye ismeretlen, vagy ha a jogosult késedelembe esik, a pénz fizetésére, továbbá az értékpapír vagy más okirat kiadására irányuló kötelezettséget bírói letétbe helyezéssel is lehet teljesíteni. A perben nem vitás tényállás szerint az alperessel kötött casco biztosítási szerződésben a felperes biztosítottként, az A. C. Kft. pedig kedvezményezettként vett részt. A biztosított és kedvezményezett egymás közti jogviszonyát a közöttük létrejött adásvételi szerződés szabályozza. Az eladó annak teljesítése iránt pert is indított a vevő ellen a kerületi bíróság előtt. Ezek alapján megállapítható, hogy a biztosított és a kedvezményezett között, a biztosított vagyontárggyal, illetőleg az annak helyébe lépő biztosítási összeggel kapcsolatban egy elszámolási viszony alakult ki. Ennek lefolytatásától és eredményétől függ az, hogy a biztosítási összegre milyen arányban tarthatnak igényt. Ez azonban a jelen peres eljárás lefolytatása idején még nem vált ismertté. Ezért az alperes számára a biztosítási összeg jogosultját ismeretlennek kellett tekinteni, mely kellő alapul szolgált ahhoz, hogy a biztosítási szerződést bírói letétbe helyezéssel teljesítse. A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 23.560/1998. sz.)