BH2000. 13.

Tulajdonszerzés hiányában érvénytelen a casco biztosítási szerződés, ha a szerződő fél a gépkocsit nem tulajdonostól szerezte [Ptk. 548. §, 117. § (1) bek., 193. § (1) bek., 200. § (2) bek., 355. § (4) bek.]. A felperes az 1992. december 21. napján kelt adásvételi szerződéssel B. A. eladótól megvásárolta az Opel Calibra típusú személygépkocsit. A járműre 1993. szeptember 8. napjától kezdődő kockázatviseléssel casco biztosítási szerződést kötött az alperesnél. A gépkocsit 1993. november 23. napján ismeretlen személy eltulajdonította, a felkutatására indult nyomozási eljárás nem vezetett eredményre. Az alperes azonban a teljesítéstől elzárkózott, mert időközben kiderült, hogy a perbeli személygépkocsi fiktív vámkezeléssel került az országba. Ezért a felperes keresetében a casco biztosítási szerződés teljesítése jogcímén 1 800 000 Ft tőke, valamint ennek 1993. november 24-től a kifizetésig járó évi 20%-os kamata megfizetése iránt támasztott igényt az alperessel szemben. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság keresetet elutasító döntését megváltoztatta, és megállapította, hogy az 1993. november 23-án eltulajdonított perbeli személygépkocsival kapcsolatban az alperes fizetési kötelezettsége fennáll. Úgy foglalt állást, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján nem állapítható meg, hogy a perbeli személygépkocsi hogyan és milyen módon került az országba. Rámutatott, hogy ebből nem vonható le olyan következtetés, amely szerint az lopott volna. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy ennek hiányában az alperesnek a casco biztosítási szerződésből származó kötelezettségeit teljesítenie kell. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet az ítélet hatályon kívül helyezése és a keresetet elutasító elsőfokú ítélet helybenhagyása iránt. Hangsúlyozta, hogy a felperes személygépkocsiját olyan személytől vásárolta, aki soha nem volt tulajdonos. Ebből olyan következtetés levonását kérte, hogy a felperes sem szerzett tulajdonjogot, ezért a vagyontárgy megóvásában nem volt érdekeltnek tekinthető, így arra érvényes casco biztosítási szerződést sem köthetett. A felperes érdemi felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a peres felek hozzájárulása alapján, a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése értelmében tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az alapos. Az alperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést tartalmilag a felperes szerződéskötési jogának téves jogi megítélésében jelölte meg [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése]. A Ptk. 117. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy átruházással - ha a törvény kivételt nem tesz - csak a dolog tulajdonosától lehet a tulajdonjogot megszerezni. A Vám- és Pénzügyőrség Fővárosi Parancsnoksága előtt folyamatban lévő eljárás során 1994. április 6-án tartott meghallgatáson B. A. előadta, hogy az Opel Calibra típusú személygépkocsi soha nem állt a tulajdonában, és azt senki részére nem értékesítette. Előadta azt is, hogy személyi igazolványát korábban elveszítette, és azzal ismeretlen személyek már más alkalommal is visszaéltek. A törvény idézett rendelkezésére figyelemmel ebből az következik, hogy a perbeli gépkocsira a felperes tulajdonjogot nem szerezhetett, mivel az a személy sem volt tulajdonos, akitől jogait származtatja. A Ptk. 548. §-a értelmében vagyonbiztosítási szerződést - köztük casco biztosítási szerződést is - csak az köthet, aki a vagyontárgy megóvásában érdekelt. Ilyen személynek - lopáskár esetén - csak az tekinthető, aki a dolog birtoklására tulajdonjogánál vagy más jogánál fogva egyébként jogosult. Ha az volna megállapítható, hogy tulajdonjogot a dolgon nem szerzett, akkor helyzetére a Ptk. 193. §-ának (1) bekezdése szerint a jogalap nélküli birtoklás szabályait kell alkalmazni. A felperes tehát a gépkocsit a tulajdonosnak köteles kiadni. A vagyonbiztosítási szerződés a biztosított vagyontárgy elveszéséből vagy megrongálódásából eredő károkkal szemben védi az érdekelt személyt. Kárnak - a vagyontárgy elveszése esetén - a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése alapján a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést lehet tekinteni. A felperes vagyona azonban a gépkocsi ellopásával nem csökkent, hiszen jogilag - tulajdonszerzés hiányában - korábban sem tartozott ahhoz. Emiatt a felperes kára nem a gépkocsi ellopásakor keletkezett, hanem akkor, amikor a nem tulajdonostól a gépkocsit megvásárolta, és a vételárat kifizette. Formailag tehát a felperes már a kára bekövetkezése után biztosította a vagyontárgyat. Tartalmilag pedig, miután a gépkocsi birtokából való kikerülésével kár nem érte, nem is tekinthető a vagyontárgy megóvásában érdekelt személynek. Ezért a szerződés a Ptk. 548. §-ába ütközően, a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján semmis. Emiatt annak teljesítése iránt eredménnyel nem támaszthat igényt az alperessel szemben. A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és helyette a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozva az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 24.089/1997. sz.)