BH2000. 58.

A felelősségbiztosítási szerződés érdekmúlás miatti megszűnése a gépjármű forgalomból való kivonása, illetőleg átruházása esetén [Ptk. 536. § (1) bek., 545. § (2) bek., 559. § (1) bek., 567. § (3) bek., 58/1991. (IV. 13.) Korm. r. (R.) 2. § b) és d) pont, R. mell. 7. § (1) bek.]. A perbeli tehergépkocsi korábban a H. Állami Gazdaság tulajdonában állt, amely arra a felelősségbiztosítóval kötött felelősségbiztosítási szerződést, és annak díját 1992. szeptember 31. napjáig rendezte. Időközben a járművet 1992. szeptember 9-én az alperesre ruházta, amelyet követően, 1992. szeptember 18-án azzal P. M. közúti balesetet, egyben kárt okozott. Ezt a felelősségbiztosító I. rendű felperes - a Magyar Biztosítók Szövetsége II. rendű felperes megbízottjaként - a károsultnak megtérítette. Ezt követően a felperesek keresetükben ennek visszatérítése iránt támasztottak igényt az alperessel mint felelősségbiztosítási szerződéssel nem rendelkező üzembentartóval szemben. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Úgy foglalt állást, hogy a káresemény bekövetkezése idején a korábbi tulajdonosnak a felelősségbiztosítóval kötött felelősségbiztosítási szerződése még fennállt, ezért a kifizetett kártérítésnek az alperesre hárítására nem látott jogi lehetőséget. A másodfokú bíróság a II. rendű felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság döntését - lényegében annak helyes indokai alapján - helybenhagyta. A jogerős ítélet ellen a II. rendű felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet tartalmilag az ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset teljesítése iránt. Kifejtette, hogy 1992. május 20. napja óta a kötelező felelősségbiztosítási szerződés nem a gépjárműhöz, hanem a tulajdonos személyéhez kapcsolódik. Rámutatott, hogy a káresemény bekövetkezése idején az üzembentartó felelősségbiztosítási szerződéssel nem rendelkezett. Az alperes érdemi felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a peres felek hozzájárulása alapján, a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése értelmében tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az nem alapos. A II. rendű felperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést tartalmilag a perbeli káreseményért fennálló helytállási kötelezettség téves megállapításában jelölte meg [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése]. A II. rendű felperes felülvizsgálati kérelmében megalapozottan hivatkozott arra, hogy a felelősségbiztosítási szerződés nem a gépjárműhöz, hanem annak üzembentartójához kapcsolódik. A Ptk. 536. §-ának (1) bekezdésére és 559. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 58/1991. (IV. 13.) Korm. rendelet (R.) 2. §-ának d) pontja értelmében ugyanis a felelősségbiztosítási szerződésben biztosított: a gépjármű üzembentartója és vezetője. A b) pont alapján üzembentartónak a gépjármű tulajdonosa vagy a forgalmi engedélybe bejegyzett üzembentartó minősül. Ebből okszerűen következik, hogy szerződés kötésére a gépjármű tulajdonosa vagy az üzembentartó jogosult és kötelezett. A biztosítási érdek tehát a tulajdonjoghoz vagy az üzembentartói minőséghez kötődik. A Ptk. 567. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kötelező biztosítást jogszabály a törvény rendelkezéseitől eltérően is szabályozhatja. Ebből az következik, hogy a kötelező biztosításra elsődlegesen a külön jogszabály rendelkezéseit, annak hiányában pedig a Polgári Törvénykönyvnek a biztosításról szóló XLV. fejezetében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. Az R. külön nem szabályozza a felelősségbiztosítási szerződéssel kapcsolatban bekövetkezett érdekmúlás jogkövetkezményét. Ezért erre a Ptk. 545. §-ának (2) bekezdése az irányadó, mely szerint ha a biztosítási érdek megszűnt, a szerződés, illetőleg annak megfelelő része a hónap utolsó napjával megszűnik. Az alperes jogelődje által kötött felelősségbiztosítási szerződésben a jogelőd biztosítási érdeke a tulajdonjog átruházásával 1992. szeptember 9-én megszűnt. Az általa kötött felelősségbiztosítási szerződés azonban csak a hónap utolsó napjával, azaz 1992. szeptember 31-én szűnt meg. Az R. melléklete 7. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a biztosítási érdek megszűnése a biztosítóval szemben csak akkor hatályos, ha a biztosítónál bemutatták a gépjármű forgalomból való kivonását tanúsító hatósági okiratot; tulajdonos (üzembentartó) változásánál bemutatják a tulajdonjogot átruházó szerződést vagy egyéb okiratot. Ezekben az esetekben a biztosító kockázatviselése a forgalomból való kivonás, illetőleg az átruházó szerződés vagy okirat keltezése napján szűnik meg. A törvény idézett rendelkezése szerint a felelősségbiztosítási szerződés érdekmúlás miatt csak abban az esetben szűnik meg a fentiektől eltérően, már az arról kiállított okirat keltezésének napján, ha azt a biztosítónak bemutatták. Ez azonban a perbeli esetben nem történt meg, ezért az alperes jogelőde által kötött felelősségbiztosításhoz ilyen jogkövetkezmény nem fűződik. Az idézett jogszabályi rendelkezésekből következik, hogy a károkozás napján az alperes jogelődje által kötött felelősségbiztosítási szerződés még nem szűnt meg, így az alperes annak fennállása idején okozott kárt harmadik személynek. E kár rendezésére kifizetett összeget ezért a felperes a károkozó alperesre nem háríthatja át. A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 22.026/1997. sz.)